Kezdődnek a gondok... Reggel Hanna úgy kelt, hogy ma van ovi? Kiábrándítottam, hogy nem, ma nincs, már nyári szünet van, most nagyon sokat nem megyünk. Na innentől nem akart reggelizni, ő nem éhes... Se kakaós csiga, se túrós táska, se semmi nem hatotta meg... Csak bámult maga elé... Délelőtt mindenen elsírta magát, amikor az egyik hirtelen pityergésnél megkérdeztem, mi baja. Hát ő oviba szeretne inkább menni, mert ő nagyon szereti a Timi nénit, meg a Rékát, meg a Vilmost. Ezt még párszor meghallgattam, majd fél 12-kor közölte, hogy ő fáradt, inkább menjünk aludni... Ebédelni nem akart, végül egy kis gyümölcslevest megevett hosszas győzködés után. És persze tombolnak a hormonok nálam is, ha ő bőg ilyenen, nekem is nehéz megállnom. Azt hiszem, nem 2 nap lesz, mire belerázódunk... De megígértem neki több dolgot is:
-nyomtatunk egy naptárt, és bejelöljük, mikor lesz legközelebb ovi, és húzogatjuk az eltelt napokat
-majd beszélek Rékának meg Vilmosnak az anyukájával, hogy legalább 1-2 hetente fussunk össze a játszón, vagy jöjjenek át hozzánk, hogy találkozzanak a gyerekek
-szombaton jöhet velem reggel a piacra, mert ott szoktunk néha találkozni Timi nénivel, hátha összefutunk vele...
És egyre jobban gondolkozom (de majd még meglátom, milyen állapotomban leszek), hogy mégis megpróbálom lebeszélni, hogy aug. végén, legalább az utolsó héten had menjen már Hanna oviba. Könnyebb lenne nekem is, ha nem 1-2 hetünk lenne visszaszokni, és legalább 1 héttel rövidebb lenne a szünet. Akkor már összevont csoportban ugyan, de talán ott lesznek a saját óvónénijeik is... Réka meg tuti, mert ő mehet ügyeletre 2-szer 2 hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése