Legkisebbünk

Csak mert magáról a babavárásról alig írok, meg arról, milyen is a Legkisebb!

Háááát, ha olyan lesz kinn, mint most bent (remélem :D), akkor azt hiszem a világ legjobb gyereke címre pályázhat majd. :) Egy szavam nem lehet azt hiszem a terhességemre, a velejárókra.

Benedeknél emlékszem (tudom, ott a feszültség is sokat számított), mennyi minden bajom volt... Az állandó görcsölések, vérzések, ügyeletre járások, idő előtt beindult szülés, gyógyszerek, hogy mennyit feküdt úgy keresztben, hogy csak akkor tudjak járni, ha alulról tartom a hasam, a majd leszakadó gátam félidőtől, stb. Hannánál csak a keményedések voltak, az átvirrasztott rengeteg éjszaka, amikor úgy fájt/zsibbadt a lábam, hogy képtelen voltam aludni. 

Most meg? Röhögve mondom, hogy hát... Így a 25. hétre magnézium híján kezdek keményedni. A hidegfrontot nem szereti a pici lány, akkor, vagy ha sokat vállalok, görcsöl a hasam. De azon kívül, mintha nem is lenne... Mocorog, pörög-forog, és ennyi. És ez olyan hihetetlen. Este általában amikor megyek aludni 10 körül, akkor még ő is elhelyezkedik, fészkelődik pár percig, aztán alszik, és még olyan nem volt, hogy Rá ébredtem volna (max olyan, hogy keltem Benedekhez, és ha sokáig nem feküdtem vissza, akkor arra felébredt ő is, vagy most a héten a hatalmas vihar alatt felváltva rohangált az ágyunkba Hanna meg Benedek, hogy félnek a vihartól, na arra még ő is felébredt! :) ), reggel, amikor felkelek 5-10 perc múlva kezd ő is mocorogni.

Azért persze érzem, hogy babát várok, mert fizikailag fáradtabb vagyok, szerintem az egész napot át tudnám aludni. Meg érzem, hogy türelmetlenebb is vagyok az átlagosnál (sőt, ha rossz napom van, akkor 0 türelemmel kezdem a napot kapásból), de érzéseim szerint még ezzel is jobban állok, mint az előző terhességeknél. 

Ami érdekes, hogy Hannánál nagyon éreztem (még írtam is róla), hogy mennyire "más" lett a természetem, hogy milyen antiszociálisnak érzem magam, hogy nincs kedvem társasághoz, hogy elvagyok egyedül is... És megszületett Hanna, és a fő negatív tulajdonsága: az antiszociálissága... :) Ja meg levest ettem levessel... És ő is ilyen...

Benedeknél nem emlékszem, hogy bármi extra vonásom lett volna, lehet, ő az én természetemet örökölte...?

Most meg? Mimózaság, szeretet rohamok, kezdődő antiszociálisság, bár érdekes, hogy inkább csak bizonyos körökkel nem tudok mit kezdeni (vagy csak inkább túl a kis (lassan nagy) család felé kezdek fordulni? ). Viszont soha ennyi bajom nem volt a gyomrommal... December végétől a 1,5 hónapig tartó hányás-hasmenés és annak következményei, múlt héten újra, bár csak 2 napra, de előtte már 1,5 hétig alig ettem valamit, annyira fájt folyton a gyomrom, és a kettő között is elég sokszor volt olyan, hogy hányingerem volt, vagy csak szimplán fájt valamitől a gyomrom...  Na meg a kávét sem bírom...

Ami furcsa, az ízlésem... :) Annyira más lett... Talán 2 hete a piacon megláttam egy fehér baba nyári fejkendőcskét. És ott álltam, csorgattam a nyálam, hogy Istenem, de édes, és na majd Huginak ilyen KELL az 1. nyárra. Aztán elgondolkoztam... Hát ha Hannára ilyet kellett volna adnom, mert ilyet kapunk valakitől, kiugrottam volna az ablakon... :D

Egyébként a babaruhák nagy részét már egyszer átválogattam, nem vagyok elhalva a felhozataltól, amiket Hannánál imádtam, most valahogy nem az én világom (vagy nem a babáé? :) ), de régi fórumos lányoktól lesz egy pár szép ruhácskánk, sőt, valamelyik nap még a KIK-be is elmerészkedtem, beszerezve 3 db új ruhácskát (ott szezonvégi kiárusítás miatt ilyenkor nagyon olcsó a legtöbb téli cucc), amiből az egyik a kórházból hazajövős lesz már. :) Majd lefényképezem, ha a kezembe akad! :) Ezen kívül még Ani ajánlotta fel a keresztlánykánk ruháit, hogy átnézhetjük, így több dolgot nem is tervezek venni (idő közben hoztak egy nagy szatyor Mira ruhát, oda vagyok tőlük, köszönjük!! :) ). Viszont megdöbbentő a mózeskosár rajongásom is. Hannánál még utáltam volna, ha ilyet akarnak rám sózni...  Benedeknél eszembe sem jutott, hogy bármi ilyen kéne, jól elvolt itt a nappaliban a kanapén szinte egész napra, vagy az ágyában. Most meg el sem tudom képzelni, hogy napközben ne egy kis mózesben aludjon, KÖZTÜNK, itt a nappaliban... :) Ennek megfelelően addig nem nyugodtam, amíg nem találtam egy olyat, amire azt mondhatnám, igazán Neki való... :) De megtaláltam!!!! Az állvány nem tetszik, de maga a mózes nekem egy álom... :)

Ha minden igaz, a hétvégén meg is kapjuk! :) Idő közben ez is megtörtént, hát csodaszéééép!!!
Szebb sokkal, mint a fenti képeken, lefényképeztem én is:

Venni én ezen kívül már csak Benedeknek szeretnék egy testvérfellépőt a babakocsira, mert hát vele a közlekedés továbbra is egy "álom", ami a tempóját illeti. :)))) Szóval jól fog jönni egy testvérfellépő.

Tegnap este pedig (ééééééééééééééééééén hülye) elkezdtem kedvenc oldalamat nézegetni, hogy kötnék vagy horgolnék majd egy egyszerű, de szép kis babatakarót... hát beleszerettem vagy tízbe is.... Jaaaaaaaaaajjjjjjjjjj!!!! Ha mostantól szülésig nem aludnék 1 percet sem, akkor mindent meg tudnék kötni/horgolni, amire vágytam, majd anyagi csődbe mennénk... :DDDD